Könyv

Égen, földön, vízen

Török Ábel: A harmadik ég

Kritika

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

A világ vége motívum metaforikus és valóságos jelentésében is érvényesül a szövegben. A „világnak rengeteg vége van”, szögezi le az elbeszélő rögtön az első mondatban, de az elbeszélés fonala a valóságban is északi tájakra vezet, legalábbis abban az értelemben, hogy tere Észak toponímiáiból építkezik, bár konkrét helyneveket egyáltalán nem jelöl meg. Mintha nemcsak metaforikus, hanem földrajzi értelemben is két világ határán járnánk, közel a sarkkörhöz, de az örök jég birodalmán még innen. A tenger télen befagy, fél évig nem jön fel a nap, sarki fény vetül a tájra. De nyáron kivirágzik a mező, beérik a kenyérgabona, az emberek nyárünnepet ülnek. Juhokat és rénszarvasokat tenyésztenek, vadásznak, halásznak. Nem keresztény, de nem is vallástalan világ ez, természethívő emberekkel, akik a jelenségeket (a tengert és a tavakat, az erdőt és a fáit, az állatokat és a növényeket) megszemélyesítik. Társadalmi szerveződésük közösségi, életvezetésük munkamegosztáson és cserekereskedelmen alapul. Nem ismeretlenek azonban előttük a civilizáció újabb jelenségei sem; legalábbis azok, akik korábban (akár kényszerűségből, akár a felfedezés igényével) elhagyták már a vidéket, soktornyú nagyvárosokról is beszélnek a fiatalabbaknak.

Az elvágyódás és a vándorlás az ismeretlenbe(n) – mint a mesékben és a regékben – szint­úgy meghatározó összetevője e világnak. Dómar, a történet főhőse a szenvedélyfüggő, frusztrált és ebből kifolyólag bántalmazó apja, Bölverk miatt kényszerül belevetni magát az ismeretlenbe. Útja a kelet-közép-európai népmesék világából ismert törvényszerűségek szerint alakul: vándorútja során számtalan veszéllyel néz szembe, próbatételeken esik át: legyőzi és megszelídíti az útjába kerülő antropomorf lényt, egy farkast, aki így a társává szegődik. Majd a rengeteg mélyén éldegélő vén anyóka szolgálatába szegődik, aki halála előtt reá hagyományozza varázslatos virá­gait és tudását. A szolgálat leteltével térhet vissza szülőfalujába, ahol gyermekkori szerelme, Katla várja vissza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.
OSZAR »