Autóval hordják ívni az Ipoly őshonos halait

Lokál

A hallépcsőn nem jutnak át a márnák, paducok, szilvaorrú keszegek, domolykók.

Az Ipoly a Duna bal oldali mellékfolyója a magyar–szlovák határon, 218 kilométer hosszú. A bős-nagymarosi beruházással egyetemben nyolc duzzasztót építettek rajta. Az emberi élet szempontjából méltányolható, vízgazdálkodási, öntözési céljai voltak a beruházásnak, amely azonban átformálta a folyót.

A duzzasztással az egyenletesen gyors folyás megtörik, kilométereken át lassan áramló vizű szakaszok jönnek létre. Ez azzal jár, hogy az üledék lerakódik, a meder feliszapolódik. Azok az élőlények, amelyeknek lételeme a gyorsan áramló víz, elhúzódnak, és a helyükre a lassabb vizet kedvelő fajok nyomulnak be. Ez – ha csak a halakat nézzük – azzal jár, hogy például a márna, a paduc, a szilvaorrú keszeg, a domolykó elkerüli az ilyen helyeket. Jobban érzik viszont magukat a pontyok, dévérkeszegek, és ha egyébként a feltételek adottak ehhez, el is szaporodnak.

Az áramláskedvelő – jellemzően torpedó alakú – fajok élete azért is komplikált, mert szaporodás idején a torkolattól elindulnak felfelé, a felső szakaszon ívnak le, utána pedig visszamennek – mennének.

Az Ipolyon ezt azért sem tudják megtenni, mert a nyolc duzzasztóból négynél épült úgynevezett hallépcső. Ez a műtárgy elvileg arra szolgál, hogy a folyó a duzzasztás ellenére is átjárható legyen, a halak akár a folyással szemben is átjussanak. Ilyen berendezés működik a Tiszán is: a kiskörei hallépcső webkameráján, és üvegablakon át is követni lehet – ha nem nagyon zavaros a víz –, hogyan igyekeznek a halak átjutni. Néha nagyon látványos a kamera képe, bár mint Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes a Narancs.hu kérdésére írta, a hallépcsőknél inkább megrekednek a halak, minthogy átmennek, ezért is látunk tömegelést. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy hiába biztosít átjutást a lépcső a duzzasztó feletti szakaszra, ha az a rész kilométereken át lassú vagy éppen áll. Az nem megfelelő élettér egy áramláskedvelő halnak, így, ha mehetne, akkor sem biztos, hogy átmegy.

Az Ipolyon épített hallépcsőkön más a helyzet, ott ugyanis nem jutnak át a halak. Szendőfi azt mondja, az ipolytölgyesi duzzasztómű lépcsőjét látta működés közben, és úgy tapasztalta, a halak számára átjárhatatlan, áradás idején is.

A Budapest halai Facebook-oldalon arról írt nemrég, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park felkérésére filmet forgat a Dunáról, szigeteiről, élővilágáról, mellékfolyóiról, ezért készített felvételeket az Ipolyon.

Dokumentálta azt a munkát is, amelyet a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége végez másik három szervezettel összefogva. A horgászok elektromos halászgéppel gyűjtik az ívásra készülő áramláskedvelő fajok egyedeit, és tartálykocsiban felviszik a duzzasztott szakaszok fölé, hogy megfelelő környezetben szaporodhassanak. Olyan munka ez, mint a szaporodni igyekvő békákat vödörrel átvinni a forgalmas közút másik oldalára, ne tapossák el őket az autók.

„Valószínűleg hatékonyabb módszer, mint a legtöbb hallépcső. Persze a leghatékonyabb a duzzasztások megszüntetése lenne” – állapította meg Szendőfi.

 
Fotó: Szendőfi Balázs
 

„Az Ipoly hallépcsői halak számára átjárhatatlanok” – fogalmaz kategorikusan a Narancs.hu-nak nyilatkozva Kapás Imre, a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke. – „Tegnap jártuk végig őket újra, egy hal sem tud fölúszni rajtuk. Két méter kilencven centis, három méter tíz centis magassággal emelkedik a víz szintje. Ezek a halak legföljebb egy méter tíz centit tudnak így emelkedni. Kizárt, hogy fel tudjanak jutni a duzzasztás nélküli részre. A fogási eredményekből tudjuk, hogy az ipolytölgyesi duzzasztóig fel tudnak menni, de a fölé már nem. Vannak videóink arról, hogy próbálkoznak, és törik össze magukat szerencsétlenek, ahogy próbálnak fölugrálni. Helyettük a szövetség telepített a duzzasztó fölötti részre pontyot, dévérkeszeget, de azok nem oda valók. A biológia úgy is hívja azt a szakaszt, hogy márna szinttáj.”

A magyar horgászok jelentős része pontyot szeret fogni. Így a duzzasztással és lassulással együtt járó átalakulás a folyókon rövid távon mindenütt kedvez azoknak, akiknek az elvihető, konyhára való zsákmány a fontos. A biológiai sokféleség fenntartásáért mégis érdemes tenni. A megyei horgászszövetség tájékozódott, próbálta a vízügyi szempontokkal összeegyeztetni az élővilág érdekeit, de nem boldogult.

„Más megoldást nem találtunk, csak ezt” – mondta Kapás Imre a halak utaztatásáról.

Ebben a műveletben a Duna-Ipoly Nemzeti Park halbiológusa, Tóth Balázs is segít, a szakmai háttérért Kőmíves Zoltán felel, aki az Ipoly Szakbizottság elnöke. A szövetség vett halszállító tartályt, oxigénpalackot – hogy menet közben is legyen friss a víz –, csúszdát, ami a kíméletes visszaengedéshez kell. A Magyar Országos Horgász Szövetség belső pályázatán nyert terepjárót, aminek a platójára pont fölfér a tartály. – „Balázsék megfogják a halakat, megjelöljük, a tartályban összegyűjtjük és fölvisszük a felső szakaszra, elengedjük.”

 
Egy szilvaorrú keszeg
Fotó: Szendőfi Balázs
 

Rendszeresen 2018 óta végzik ezt a munkát. Évente 300 halat visznek így föl, két alkalommal. Ennyi hal áttelepítésének is van mérhető hatása. A szövetség azon a szakaszon külön fogási tilalmat vezetett be. Ami azt jelenti, ha horogra akadnak a védett fajok példányai, rögtön vissza kell engedni őket. Azt e fogások alapján lehet tudni, hogy az utóbbi években a felső szakaszon megerősödött a paducállomány, és kis márnákat is fognak a horgászok.

Azt, hogy az Ipoly mint élőhely változik, és nem jó irányba, a horgászok is látják, ehhez nem kell biológus végzettség.

„Ezeknek a duzzasztóműveknek – a bős-nagymarosi projekt sorsa miatt – nincs érdemi funkciójuk” – mondja Kapás Imre. – „Működtetésük a szlovák vízügy feladata lenne, de érdek nem fűződik hozzá, hogy kezdjen vele bármit is. Az egyik megfogja a vizet, de van, ahol ki tudja, hány éve, nem mozdítottak a berendezésen semmit. Milliárdokat öltek bele, és tönkretették a folyót.

Nem lehet túl meredek

Az Európai Unió Víz Keretirányelve kimondja, mindegyik tagállamnak törekednie kell arra, hogy felszíni és felszín alatti vizei elérjék a jó ökológiai állapotot. Ennek egyik feltétele, hogy vízfolyásaink hosszanti átjárhatósága biztosított legyen. Az Európai Parlament és a Tanács 2024. június 24-én elfogadott rendelete alapján  2030-ra az Unióban legalább 25 000 kilométernyi folyószakaszon helyre kell állítani a szabad vízáramlást, valamint törekedni kell a folyókanyarok helyreállítására is – írta a Narancs.hu kérdésére a Magyar Haltani Társaság. „A megfelelően kialakított hallépcsőket a halak előszeretettel használják, az egyes hallépcsők hatékonyságában azonban igen nagy különbségek lehetnek (Sallai & Sallai 2021). Éppen ezért már a tervezésnél is törekedni kell a természetközeli kialakításra, a hallépcsőnek többek között kellően szélesnek és mélynek kell lennie, nem lehet túl meredek, és ügyelni kell a rendszeres karbantartásra is. A tervezéskor figyelembe kell venni az adott vízfolyás halállományát is” – írta a társaság, amely szerint a hallépcsők működtetése fontos feladat, de azt is érdemes rendszeresen nézni, hogy a halak hogyan mozognak ezekben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.

OSZAR »