A Lilo és Stich sikere után egy jó ideig még élőszereplős Disney-újrákat fogunk nézni

Mikrofilm

A régi animációk élőszereplős remake-elése elsőre hihetetlenül jövedelmezőnek bizonyult, de aztán egyre kevésbé voltak sikeresek. A legújabb Lilo és Stich azonban minden várakozásra rácáfolva hatalmasat megy a mozikban – és még a nagyobb botrányok is elkerülik.

Az, hogy a Disney saját korábbi termékeit próbálja újracsomagolva eladni nekünk, egyáltalán nem számít újdonságnak: az első ilyen élőszereplős remake Stephen Sommers Maugli, a dzsungel fia című kalandfilmje volt 1994-ben, amely az 1967-es A dzsungel könyve rajzfilmen alapult (amely pedig Rudyard Kipling 1894-es regényét vitte vászonra). Ezt követte az 1961-es, klasszikus 101 kiskutya Glenn Close főszereplésével készült filmváltozata 1996-ban, majd a folytatás 2000-ben. A biznisz igazán azonban csak tíz évvel később pörgött fel, amikor Tim Burton Johnny Depp főszereplésével újragondolta az Alice Csodaországbant: ez világszinten az egymilliárdos álombevételt átlépve eszelősen nagy sikert aratott, és beindította a Disney-animációk élőszereplős remake-hullámját. Ebben élünk immár 15 éve.

Azóta húsz ilyen remake készült már (nem számítva az olyan hibrid filmeket és legacy-folytatásokat, mint a Mary Poppins visszatér és az Elliott, a sárkány), melyek között akadt jobban és rosszabbul sikerült, óriási siker és hatalmas bukta, érdekes próbálkozás és teljesen lélektelen pénzlehúzás is. A legnagyobb bevételt a 2019-es Az oroszlánkirály érte el világszinten 1,6 milliárd dollárral (ez volt az a film, amely bár elvben egy élőszereplős remake, valójában egyetlen valódi felvételt tartalmazott – és azt se lehetett észrevenni); a kritikusok kedvence pedig a 2016-os újabb A dzsungel könyve volt – mindkettőt Jon Favreau rendezte.

Az elmúlt években azonban mintha köhögni kezdett volna az olajozott gépezet. Az első aggasztóbb jelek a Mulan remake-je körül mutatkoztak, amikor a cég kénytelen volt rájönni, hogy az 1998-as eredeti animáció óta megváltozott a világ. 2020-ban, amikor Kína már az Egyesült Államokkal vetélkedik a világ vezető hatalma címéért, egyáltalán nem olyan egyszerű és problémamentes egy Kínában játszódó, kínai karaktereket és kínai mitológiát felvonultató mozit készíteni – mindezt ebben a cikkünkben foglaltuk össze. Végül a koronavírus miatt a Mulan meg is bukott, meg nem is: mozi helyett a neten mutatták be, így a bevételével nem kellett elszámolni, hozzájárult viszont ahhoz a forradalomhoz, amelynek köszönhetően ma már gyakorlatilag elmosódtak a határok az online és offline bemutatók között.

A Disney azonban ezután sem tudott visszatalálni ahhoz a sikerhez, ami A szépség és a szörnyeteg vagy az Aladdin élőszereplős verzióját jellemezte. A 2021-es Szörnyellát és a 2022-es Pinokkiót is online mutatták be – előbbi kedvező kritikákat és egy Oscart is kapott a kosztümjeiért, utóbbi viszont jelenleg is a leggyengébb értékeléssel rendelkező remake, amelyet teljesen elmosott Guillermo del Toro ugyanabban az évben bemutatott, Oscar-díjas Pinokkiója. A 2023-as Pán Péter és Wendy ugyancsak a Disney+-ra érkezett, majd tűnt el a süllyesztőben; A kis hableány pedig szinte csak a woke-balhé miatt keltett feltűnést, miután sokan nem tudták megemészteni, hogy a főszereplőt az afroamerikai Halle Bailey alakította – a botrányt ebben a cikkünkben mutattuk be. A film végül a balhék és a gyenge kezdés ellenére nem teljesített rosszul, világszintű 569 milliós bevétele viszont épp feleakkora, mint amit a legsikeresebb újrázók elértek.

2024 decemberében aztán érkezett a legsikeresebb remake, Az oroszlánkirály folytatása, melyet ráadásul egy igazi nagyágyú, a Holdfény Oscar-díjas rendezője, Barry Jenkins készített. A Mufasa: Az oroszlánkirály 722 milliós összbevétele már tekintélyt parancsolónak számít – kivéve, ha összevetjük előzményével, a 2019-es Az oroszlánkirállyal, akkor ugyanis látszik, hogy majdnem egymilliárd dollárral kevesebbet hozott. A Deadline számítása szerint a film így is busásan megtérült, de mindenképpen jelzi, hogy csökkent a közönség érdeklődése a hasonló próbálkozások iránt, arról nem is beszélve, hogy a kritikusok tetszését sem nyerte el.

A legnagyobb bukás viszont csak ezután következett: a Hófehérke újráját még A kis hableánynál is nagyobb felháborodás övezte, főleg azért, mert főszereplőjét a latinó Rachel Zegler alakította, de kárhoztatták a projektet törpeábrázolása miatt is, nem beszélve a feszültségről, ami a gonosz mostohát alakító, izraeli Gal Gadot és a palesztinpárti Zegler között feszült. A film körüli botrányokat ebben a cikkünkben mutattuk be.

Az eredeti, 1938-es Hófehérke és a hét törpe nemcsak filmtörténetileg jelentős, mint az első egész estés amerikai animáció, de egy igazi klasszikus is – joggal várta tehát a Disney, hogy a remake-jét is zabálni fogják az emberek. De nem így lett: trollok húzták le a film értékelését az IMDb-oldalán az egészen gyalázatos 1,8 csillagra, de a kritikusok is inkább csak feleslegesnek tartották, az emberek nagy részét pedig egyszerűen hidegen hagyta. Világszinten épp csak elérte a 200 milliós bevételt, miközben gyártási költsége 250 millió körül alakult. A bukás mértékéről sokat elmond, hogy még az a Szörnyella is többet hozott a kasszáknál, amelyet a mozival egyszerre mutattak be a streamingen.

Mindezek után az egyszeri mozinéző joggal reménykedhetett abban, hogy ahogy lassan a szuperhősfilmeknek és a Marvel mozibirodalomnak is bealkonyodni látszik, úgy leáldozik az élőszereplős Disney-remake-ek csillaga is. A pár hete moziba kerülő Lilo és Stich azonban akkora sikert aratott, hogy az önmagában is elég ahhoz, hogy a Disney tovább folytassa a hasonló újrákat. Dean Fleischer Camp mozija a 2002-es Lilo és Stich – A csillagkutyán alapszik, amely alig 23 éves, azaz a legfrissebb olyan Disney-mese, amely remake-et kapott. A történet Hawaiin játszódik, ahol szülei halála után Lilót testvére, Nani neveli – amikor egyszer csak betoppan az életükbe egy kutyaszerű űrlény, Stich, aki megszökött a bolygójáról.

Mindössze két héttel a bemutatója után a film máris 610 millió dolláron áll világszinten, amivel az idei év második legsikeresebb amerikai mozijának számít az Egy Minecraft film mögött (a kínai Ne Zha 2 így is magasan vezet a gigantikus számaival, erről ebben a cikkünkben írtunk). Az eddigi eredmények alapján azonban szinte máris biztosra vehető, hogy a Lilo és Stich valahol egymilliárd dollár fölött fog zárni. A film máris megdöntötte a Top Gun: Maverick három évvel ezelőtti Emlékezet napi bevételi rekordját (Memorial Day, az Egyesült Államokban ez a nemzeti ünnep május utolsó hétvégéjére esik, azokra emlékeznek ekkor, akik a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítve vesztették életüket).

Az eredeti, 2002-es Lilo és Stich ugyan nem volt bukás, de közel sem aratott akkora sikert, mint a remake-je: 80 milliós büdzséjéhez képest 273 milliós összbevétellel zárt, később azonban videón vált hatalmas sikerré, főszereplő űrlényfigurája pedig hamar valódi közönségkedvenc lett. Habár a film valóban a stúdió aranykorának legjobbjait idézi, egyáltalán nem számít akkora klasszikusnak, mint mondjuk a Hófehérke.

A remake jó eredményei azt bizonyítják, hogy a szülők új generációi is nyitottak ezekre a filmekre – azok, akik a 2000-es években gyerekként látták az eredetit, most saját csemetéiket cipelik el megnézni az újat. Ezt emeli ki a Variety is elemzésében: hogy végre a szülők, és nem a nagyszülők egyik kedvence kapott remake-et. Ugyancsak hozzájárulhatott a sikerhez, hogy a Disney ezúttal nem akart erőszakosan belenyúlni a kánonba, megváltoztatni a főszereplők nemét vagy bőrszínét: csak arra törekedett, hogy az adaptáció hű legyen az eredetihez, a rajongók pedig pont ezt várták.

Kisebb botrány azért így is kerekedett, de ez az emberek többségéhez el sem jutott: egyrészt kritizálták a Disney-t, amiért Lilo nővérének szerepét az a Sydney Agudong kapta, aki ugyan részben hawaii származású, de világosabb bőrű, mint a mesében látott figura; másrészt sokaknak nem tetszett, hogy a film jobb színben tünteti fel az amerikai hatalmat képviselő CIA-tisztet – mert így elvész az eredeti animáció őslakos hawaiiakat képviselő, szabadságpárti üzenete. Az új Lilo és Stich mindezzel együtt is épp azért olyan sikeres, amiért felejthető: nem akar többet, mint az ismert, aranyos figurákat megidézni, és egy kellemes családi film szintjén szórakoztatni.

A film sikere azonban azt jelenti, hogy az elmúlt évek bukásai után új erőre kaphatnak a Disney remake-jei. A hírek szerint a Hófehérke bukása után ugyan a stúdió letett arról, hogy filmet készítsen minden idők legdrágább animációjából, az Aranyhajból, de több, korábban bejelentett projekt viszont gőzerővel halad tovább. Jövő nyáron érkezik a moziba az élőszereplős Moana Dwayne ’The Rock’ Johnsonnal a főszerepben. Az elsősorban zenészként ismert Questlove a 2021-es A lélek nyara című Oscar-díjas dokumentumfilmje után a Macskarisztokratákból forgathat filmet, míg Guy Ritchie az Aladdin után a Herkulesnek ugrik neki, de elvileg a Bambiból is lesz új verzió valamikor, csak még azt sem tudni, ki rendezi.

A Lilo és Stich után várhatóan további filmeket vesznek elő a közelmúltból, de a ScreenRant arra a tanulságra emlékezteti a stúdiót, hogy a méregdrága projektek helyett talán jobban teszik, ha alacsonyabban tartják a költségvetést: a Lilo mindössze 100 millióból készült, ami feleannyi, mint a többi hasonló projekt büdzséje. De a Trump győzelmével újra hatalomra kerülő jobbszélső hangok is erőt meríthetnek a sikerből – van olyan oldal, amely szerint a Hófehérke bukásával és a Lilo és Stich sikerével véget ért a Disney woke-korszaka.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.
OSZAR »