Újdörögdi baleset: mi értelme van amatőröknek szervezett, leegyszerűsített kiképzésnek?

Narancsblog

A kormánytisztviselő nő kezében felrobbant kézigránát talán többet enged bepillantani a rendszer működésébe, mint az feltételezhető. Nem csupán a sereg vélelmezhető szakmai romlására mutat rá, hanem arra is, hogyan hatol be a társadalom mélyebb rétegeibe az évek óta ránk zúduló militarizálás.

Egy szerencsétlen ember, aki nyomorultul élheti le hátralévő évtizedeit, és ezért senki nem vállal személyes felelősséget. Ez marad hátra a honvédség újdörögdi gyakorlóterén történt súlyos balesetből. Egy fiatal kormánytisztviselő nő kezében robbant fel az éles kézigránát, amelynek következtében egyik kezét csuklóból, a másikat alkarból elveszítette, valamint lágyrész- és arcsérüléseket is szenvedett. A kiképző könnyebb sebesüléssel megúszta.

Az Adaptív védelem nevű program egy éve indult a Honvédelmi Minisztérium szervezésében a közigazgatásban dolgozók számára, Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter akkori közlése szerint azért, hogy az „közelebb viszi a közigazgatásban dolgozókat a honvédelem világához, ezzel is erősítve Magyarország védelmi képességeit”. Azóta is zajlik a vita arról, hogy minek tekinthető ez a „kiképzés”, s kiderült, hogy nem az önkéntes tartalékosok felkészítéséről, hanem annál sokkal egyszerűbb programról van szó. Nagy sikerről aligha beszélhetünk, eddig az alapozó képzést tavaly 184 fő kezdte el és 141 fejezte be, a második fázist pedig 72-en végezték el. Az időközben a Tisza Párthoz szegődött volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy pedig az önkéntességet is kétségbe vonja. Mindenesetre a balesetért azóta se vállalt senki (politikai) felelősséget, a miniszter, a programot koordináló közigazgatási államtitkár, továbbá a vezérkarban a feladat gazdája mind a helyükön vannak, a katonai ügyészség vizsgálódik. A baleset után felfüggesztett „kiképzést” azóta folytatják.

Sokan megszólaltak az ügyben, egykori katonák, lőkiképzők, volt miniszterek. A kép nagyon zavaros, senki nem adott magyarázatot arra, hogy kötelező katonai szolgálat híján teljesen amatőrök számára mi értelme van ilyen erősen leegyszerűsített kiképzést szervezni, amelynek eredményeképpen semmilyen komolyabb készség sem alakulhat ki civilekben. S egyáltalán: hogyan kerülhet gyorstalpaló keretében éles fegyver és kézigránát ilyen emberek kezébe. Utóbbi esetében (szó szerint) kézenfekvő lenne a teljesen veszélytelen gyakorló gránát használata; az éles eszköz első eldobását is olyan alapos gyakorlásnak kell megelőznie, ami lehetőség szerint kizárja azt, hogy kézben robbanjon fel a gránát. Sokatmondónak tekinthető, hogy mindemellett a kiképző enyhe sérüléssel került kórházba, holott az ő feladata lenne ilyenkor óvnia a képzetlent. Vagyis súlyos hiányosságokról árulkodik ez a baleset, korábban rutinszerű kiképzési tudnivaló látszik elveszni a folyamatos átszervezések és személycserék nyomán.

Ha azonban szélesebbre húzzuk a képet, azt láthatjuk, hogy másfél évtizede masszív militarizálás zajlik a kormány, és elsősorban annak vezetője részéről. A beszédek, hétköznapi szövegek is úsznak a katonai kifejezésekben. Mindenütt „harc” folyik, a brüsszeli magas szintű tárgyalás „partraszállás”. Országos lőtérprogramot hirdettek iskolák számára nyolc éve (eddig mindössze 26-ban indult lövészet). Nehéz nem arra gondolni, hogy a közigazgatási dolgozók bevonása ebbe a katonai értelemben nem sokat érő programba nem más, mint az alakizással, meneteléssel és a verbális tartalommal hozzászoktatni az egyébként is rövid pórázon tartott tisztviselőket a feltétlen igazodáshoz. Ahhoz, hogy kérdés nélkül hajtsák végre a nekik adott bármely utasítást. Még sokan emlékeznek a régi idők sorkatonai szolgálatának idejéből a szolgálati szabályzat azon fordulataira, hogy a közlés módja a parancs. A parancs megfellebbezhetetlen, bírálata tilos!

(Címlapképünk forrása: Andrási Zsolt, Flickr)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

OSZAR »