Elérkeztünk Orbán Viktor kiszámíthatatlan korszakához

Publicisztika

A Fidesz világában már nincs józan ész, csak eltakarítandó ellenségek. A józan ész logikáján túllépve pedig már nincsenek határok, nincs úriemberkedés, nincs emberi méltóság, csak váratlanul kitörő állatias agresszió. 

Az irodalom és a film is számtalan darabban bemutatta már azt, amit most látunk a magyar közéletben: a sarokba szorítottak veszélyes kiszámíthatatlanságát. Kis eltérésekkel mindig ugyanazt látjuk: egy nagy rendszer optimista hangulatban történő kiépülése, csúcsra járatása és aranykora után először megjelennek az első repedések, megtörténnek az első árulások, többen is meghasonlanak, a paranoiddá vált vezető pedig elkeseredésében mindent egy lapra téve támad, mar bele mindenbe maga körül. Ami eltér ezekben a darabokban, az a befejezés: a cinikus végeredménytől a tragédián át a mindenkit megható pozitív változásig terjed a skála; értelemszerűen a valóságban is hasonlóan sokféle végkimenetele lehet annak, amit most a Fidesz csinál.

Az viszonylag egyértelmű, hogy a rendszer csúcsa már mögöttünk van: a 2014-ben teljesen lazán nyert választás során elég volt annyit ígérni a Fidesz plakátjain, hogy folytatják a megkezdett munkát, a gazdasági válság, a 2006-os események, a romagyilkosságok és hasonló szörnyűségek által megtépázott lelkű országnak még a Fidesszel kritikusabb része is rezignáltan vette tudomásul, hogy ez Orbán Viktor újabb négy éve lesz. A viszonylagos nyugalom és persze a lassan, de stabilan növekvő jólét nyilván elfedte a teljhatalmú kormányzás veszélyeit, ahogy olyan sok vizet az sem zavart, hogy közben a NER szisztematikusan szállta meg az állam minden területét. Elkezdődött a nyilvánosság leuralása, később használható fegyverek sokaságát építették be a törvénykezésbe, az pedig már végképp elvont problémának tűnt, hogy a Szájer József tabletjén írt alkotmány bármiféle társadalmi egyeztetés nélkül lett az életünk szervezőereje. Voltak arra visszanézve egyértelmű jelek, hogy ez a kormány alapvetően a leszámolásban hisz kormányzás helyett, de ahogy a nagyobb társadalmi katasztrófákkal lenni szokott, úgy most is csak kis lépésekben lett hétköznapjaink része a ma ismert Fidesz.

Mint minden fasisztoid kormány, úgy ez sem önkorrekcióval válaszol az őt ért kihívásokra, hanem durvulással. 

Mivel kihívások azért szép számmal érkeztek az elmúlt tizenöt évben, ezért volt tere a fokozatosságnak: a médiatörvény 2011-es bevezetése mai szemmel szinte egy jobbközép kormány szabályozásának tűnik ahhoz képest, hogy most ugyanennek a kormánynak a – legtöbb önálló gondolkodásra képes ember elzavarásával – frissített változata már külföldi ügynököket lát mindenhol, ahol nem a saját hülyeségeit hallja vissza. A menekülekről szóló kampány egészen humanista volt 2015 környékén már ahhoz képest is, amit 2018-ban kaptak választáskor ugyanezek a menekültek, de a 2021-es homofóbtörvény is egész barátságosnak tűnik ahhoz képest, hogy most már a gyülekezési jogot sem gyakorolhatják azok, akik szivárványos zászlókat lengetnének. Amikor 2016-ban egészen gusztustalan körülmények közt záratták be az ország legnagyobb napilapját, a Népszabadságot, még mindig senki nem merte gondolni, hogy nem sokkal később a teljes független nyilvánossággal, civilekkel és ellenzéki pártokkal is hasonlót terveznek, vagy legalább is meg akarják teremteni ennek a lehetőségét. 

Mivel önkorrekció helyett a durvulást választották, az egyre kontraszelektáltabb figurákból álló – Simicska Lajosról legalább elhittük, hogy okos, Mészáros Lőrinc meg ugyebár Mészáros Lőrinc – NER teljesítményének alapvető részei nem változtak, úgyhogy a kihívások is egyre  erősebbek és gyakoribbak lettek, ez pedig épp úgy gyorsította a radikalizálódást, és mint minden hasonló helyzetben (lásd főleg: orosz és török példa), egy idő után megérkeztek a falhoz, vagy a sokszor emlegetett vörös vonalhoz, ha úgy jobban tetszik. A NER teljesítményét ugyanis a gazdaság katasztrofális teljesítménye, a rohadó állam, az elmaradottság és stagnálás érzése jelenti, kiegészítve azzal a mentális polgárháborúval, aminek köszönhetően ma már a legtöbb nagycsaládi összejövetel gyomorgörcsben telik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

OSZAR »